Блог вчителя музичного мистецтва Куриндаш Сільвії Василівни: жовтня 2016

середу, 19 жовтня 2016 р.

Блог вчителя музичного мистецтва Куриндаш Сільвії Василівни: Проблебні питанняФормування навичок хорового спі...

Блог вчителя музичного мистецтва Куриндаш Сільвії Василівни: Проблебні питання

Формування навичок хорового спі...: Проблебні питання Формування навичок хорового співу на уроках музичного мистецтва".

„...a zongorám a legjobb barátom...”

Vidékünkön különlegesnek és egyben ritkának számító hangszerébe, a cimbalomba az ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában szeretett bele. Állítása szerint nehéz volt megkedveltetni a közönséggel ezt a régi hangszert, de sikerült. Ma büszke 11 tanítványára, akik közül többen azon vannak, hogy tanárnőjük nyomdokába lépjenek.

– Igen különleges hangszeren játszik. Miért pont a cimbalomra esett a választása?

– Az élet hozta így. Nevetlenfaluban láttam meg a napvilágot. Itt szereztem érettségit, s közben zongora szakon elvégeztem a helyi zeneiskolát is. Ezt szerettem volna folytatni a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában is, mégsem erre a szakra felvételiztem. Körbevezettek az intézményben, ahol felfigyeltem egy számomra addig ismeretlen hangszerre, a cimbalomra. Amint megszólaltatták, rabul ejtett. A felvételire nagyon gyorsan, három hónap alatt készültem fel. Sokat köszönhetek egy nagyon kedves, moldáv tanárnőnek, aki magához vett a lakására. Ott éltem nála, amíg elsajátítottam a felvételi darabokat. Miután lediplomáztam, felkértek, hogy dolgozzam szülőfalum művészeti iskolájában, amit el is vállaltam. Eltelt néhány év, amikor ismét tanulásra adtam a fejem. Felvételt nyertem a Munkácsi Állami Egyetem zenepedagógia szakára. Kissé megnehezítette ezeket az éveket, hogy közben életet adtam a harmadik gyermekemnek. Egyszerre kellett tanulnom, családanyának lennem, dolgoznom, háztartást vezetnem. Az édesanyám szerencsére mindig mellettem volt. A diplomámnak köszönhetően munkát kaptam a középiskolában, ahol éneket és művészettörténelmet tanítok.

– Mit szeret a munkájában?

– Leginkább az vonz, hogy gyerekekkel dolgozom. Köztük néha én is gyereknek érzem magam. Nehéz volt a kezdet, mert a szülők és a gyerekek nem ismerték a cimbalmot, ráadásul elég drága hangszerről van szó, így eleinte csak egy-két tanítványom volt. Végül megismerték és megszerették ezt a szép hangszert. Kárpátalján csak nálunk és a Rahói járásban folyik az oktatása. Jelenleg 11 tanítványom van. Mindegyikőjükre nagyon büszke vagyok. Örülök neki, hogy a helyiek mellett (kiemelendő az ötgyermekes Bodnár család 3 legidősebbje) Benéből, Csepéből, Új- és Öregakliból is vannak növendékeim.

– A magánélete is mozgalmasan alakult.

– Tíz hónapi ismeretség után házasodtunk össze a férjemmel. A jó Isten ukrán nemzetiségű férfit rendelt mellém, így kénytelen voltam megtanulni az addig nehézkesen beszélt államnyelvet. Immár 18 éve élünk boldog házasságban. Három gyermekünk van. László fiam 17 éves, nagyon segítőkész. A 12 éves Anett cimbalmozik és zongorázik is. Imád rajzolni, nagyon szeretné továbbfejleszteni ezt a tehetségét. Idén megnyerte a Genius Jótékonysági Alapítvány Tavaly történt címmel meghirdetett rajzpályázatának második helyét, így részt vehet a Jankovics Mária Alkotótáborban. Violetta 8 éves, hegedülni tanul, ám megsúgta nekem, cimbalmozni is szeretne. Mindannyian a nevetlenfalui középiskola tanulói.

– Készül a család valahová nyaralni?

– Szűkös anyagi helyzetünk miatt nem engedhetünk meg magunknak egy nagyobb nyaralást. Pihenni az anyósoméknál, festői környezetben szoktunk. A gyerekeknek nagyon tetszik a hegyekkel, erdővel tarkított környezet. Mindig azt mondják, ez teljesen más világ, mint a mienk.

– Hogyan viseli a meleget?

– Szeretem a nyarat, jobban elviselem a forróságot, mint télen a hideget. Ilyenkor hűsölhetünk. Úszni nem tudok, és a mély víztől is tartok, inkább csak pancsolok, mint a gyerekek.

– Melyik volt élete legboldogabb és legszomorúbb napja?

– A legboldogabb talán az volt – ahogy nagymamám mondaná, négy karóról kezdtük az építkezést –, amikor beköltözhettünk az új házunkba. Igaz, csak néhány helyiség volt kész, de tudtuk, hogy az a miénk. A legszomorúbb az volt, amikor megtudtam, hogy elsőszülött gyermekünknek komoly betegsége van. Öt évig tartott a kezelése, s hála az égnek mára jó az állapota.

– Ön szerint mi a boldogság titka?

– A kulcs a pozitív gondolkodásban és a jótettekben rejlik.

– Adni vagy kapni szeret jobban?

– Mindkettő jó dolog, de talán adni jobban szeretek. Olyan a természetem, hogy magamtól az utolsót is odaadnám, csakhogy a másik embernek jobb legyen.

– Szereti a meglepetéseket?

– A közmondás úgy tartja, ajándék lónak ne nézd a fogát, én minden ajándéknak örülök, nem számít az értéke. A gyermekeim és a tanítványaim például saját kezűleg készített dolgokkal lepnek meg.

– Mivel lehet mosolyt csalni az arcára?

– Akár apró kedveskedéssel is. Vidám természetű vagyok.

– És felbosszantani?

– Azzal, ha a hátam mögött kibeszélnek, igaztalanul vádolnak. Ilyenkor a zongorám a legjobb barátom. Ahogy elkezdek rajta játszani, elszáll belőlem a düh.

– Mire költené a pénzt, ha nyerne a lottón?

– Egy részét befektetném egy jól jövedelmező üzletbe. A többit jótékonysági célokra használnám fel. Elsősorban gyerekek gyógyíttatására, az árvák megsegítésére szánnám.

– Hobbi?

– Korábban sokat kötöttem, hímeztem. Mostanában nincs erre időm. Nyáron a virágaimat gondozom. Örömmel tölt el, amikor az erkélyen és az udvaron virágszőnyeget láthatok.

– Ha lenne lehetősége visszamenni az időben, min változtatna?

– Úgy gondolom, minden okkal történik. Ezért egyetlen dolgon sem változtatnék.

– Hogyan képzeli el magát nyugdíjasként?

– Sok időt töltenék a gyermekeim, unokáim társaságában. Szeretnék kicsit többet látni a világból. Számomra a legfontosabb, hogy egészséges legyek.